neked?”
“Igen.”
Sal mély levegőt vett.
– Asszonyom, jobb lenne, ha leülne.
Megragadtam az íróasztalom szélét.
“Miért?”
Mert minden, amit az a fiú mondott neked arról a pénzről, hazugság.
Elgyengültek a térdeim.
A bicikli.
A megtakarítások.
Majdnem kész.
Hónapokig tartó hazugságok.
„Mit csinál?”
Alig tudtam bármit is mondani.
„Sal, kérlek. Mit csinál a fiam azzal a pénzzel?”
Aztán sikítást hallottam a háttérben.
Egy hang, amit azonnal felismertem.
Evan.
De nem azzal a nyugodt, érett hangon, amit a jelenlétemben használt.
Rémültnek tűnt.
„Kérlek, Sal! Ne mondd el anyámnak!”
Aztán egy másik hang
