a funkció, nem pedig a megjelenés vagy a díszítés miatt tervezték őket.
A középkorban a gyűszűk egyre elterjedtebbek lettek Európában, különösen a 14. századra. A korai európai változatok jellemzően sárgarézből vagy bronzból készültek, és öntötték vagy kalapálták őket formára. Kicsi, praktikus eszközök voltak, amelyeket a szabók, hímzők és bőrművesek használtak ujjaik védelmére az ismétlődő varrás során.
A 15. és 16. századra a németországi Nürnberg a gyűszűgyártás egyik legfontosabb központjává vált. Az ottani kézművesek továbbfejlesztett sárgarézötvözeteket és pontosabb gyártási technikákat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé tették a gyűszűk erősebbé, simábbá és szabványosabb
