beletömött a hátizsákjába, becipzározta, és a mellkasához szorította a táskát.
Az ajtóban álltam.
„Honnan van ennyi pénz?”
„A biciklipénzemből.”
Ez egy bicikliért elég soknak tűnt.
Ez nem igaz.
Kínosan nevetett.
Sal kis összegekben fizet, ami miatt úgy tűnik, mintha több lenne, mint amennyi valójában.
Aztán kimondta ugyanazt a két szót.
Majdnem ott.
Tudtam, hogy valami nem stimmel.
Csak azt nem tudtam, hogy mit.
És nem álltam készen arra, hogy bármivel is megvádoljam a gyászoló tizenhárom éves fiamat, miközben azt sem tudtam, mivel vádolom.
Rendben.”
Léptem egyet hátra.
Ne maradj fent
