A báró arra utasította „haszontalan” fiát, hogy nemzzen gyermeket egy rabszolgasorban élő nőtől – ám aznap éjjel olyasmi történt, ami felszínre hozott egy átkot, és elpusztította a nemzetségét.

Mindent, amit a családja megpróbált eltüntetni.”

A pap elárulta, hogy az iratokat a családi kápolna alatt rejtették el.

A báró azonnal megparancsolta az őreinek, hogy hallgattassák el.

Ám Alejandro kiszabadult.

Életében először szembeszállt az apjával.

„Semmirevalónak neveztél, mert gyenge voltam” – mondta Alejandro. – „De te az egész birodalmadat mások szenvedésére építetted.”

A báró felemelte a kezét, hogy megüsse.

Alejandro meg sem mozdult.

Mögötte Xochitl lépett elő.

„Az anyám úgy halt meg, hogy azt hitte, soha senki nem hallja meg…”