Az éjszaka, amikor elnémult a hacienda
1859. szeptember 15. Éjfél.
Mennydörgés rázta meg a Hacienda San Jerónimo ősi falait, miközben Cristóbal de Mendoza báró végignézte, amint egy kegyvesztett pap körbejár egy fiatal, várandós nőt.
Xochitl Itzelnek hívták.
Hét hónapos terhesen, mezítláb, száz fekete gyertya gyűrűjében állt némán, miközben fegyveres őrök tartották fogva Alejandrót, a báró egyetlen fiát.
Esteban atya felemelte remegő kezét, és kántálni kezdett.
Hirtelen minden gyertya kialudt.
Jeges szél söpört végig a zárt helyiségen.
Aztán a pap felüvöltött.
– Visszatért! Isten segíts minket, visszatért!
A báró megragadta a gallérját.
