a széleit, és az egyik sarok közelében egy apró, bevarrt betűt vettem észre.
Egy „E” betűt.
Eleanor.
Korábban soha nem vettem észre.
Az ujjammal végigsimítottam a betűn.
Életemben először a kendő már nem sértésnek tűnt.
Inkább egy kérdésnek.
Még fogalmam sem volt róla, mennyire fontossá válik ez a kérdés.
Majdnem hat hét telt el, mire Lila felhívott.
A végrendelet felolvasása óta nem beszélt velem.
Amikor felvettem a telefont, a lélegzete gyorsnak és egyenetlennek tűnt.
„Még mindig megvan?”
Összeráncoltam a homlokomat.
„Micsoda?”
„A kendő.”
A hangja olyan sürgető volt, hogy egyenesebben
