mintha a csend sűrűsödött volna, miközben hátat fordítottam. Óvatosan végigsétáltam a folyosón, egyik kezem kinyújtva magam előtt, a másikkal a furcsa kék tárgyat szorongatva, mintha megerősítené, hogy még mindig nem értem…
A sötétség mindennek kissé valószerűtlennek tűnt.
Visszaérve a fiam szobájába, egy pillanatra haboztam a küszöbön, mielőtt beléptem volna. Mélyen aludt, mit sem sejtve az áramszünetről, a házban uralkodó káosz ellenére egyenletesen és zavartalanul lélegzett. Egy rövid pillanatra majdnem bűntudatom volt, hogy felébresztettem, de a kíváncsiság addigra már győzött.
