óra megállt, és még az éjszakai fények halvány fénye is kialudt.
Egy pillanatig ott álltam, és próbáltam alkalmazkodni.
Aztán eszembe jutottak a gyertyák a fiam ágya alatt.
Lassan sétáltam a folyosón, csak az emlékeim és a bútorok elmosódott körvonalai vezettek, amelyek mellett ezerszer elhaladtam. A ház másnak tűnt a sötétben: nagyobbnak, csendesebbnek, olyan furcsának, hogy a legkisebb zaj is felerősödött. Minden egyes lépés egy kicsit túl sokáig visszhangzott, mintha a falak hallgatóznának.
A szobájába érve óvatosan letérdeltem az ágy mellé. A levegő mozdulatlan és enyhén poros volt, mint
