Egy lusta vasárnap reggelen, esetleg rántottát keresgéltem, valami szokatlan dolog ragadta meg a figyelmemet.
Feltettem egy tojást, és teljesen elbűvölt.
A sárgája mindenhez foghatót nem láttam.
Nem halványsárga volt.
Még csak élőnksárga sem.
Mély, gazdag aranysárga volt, mintha maga a hajnal festette volna meg.
Egy pillanatra azon tűnődtem, hogy vajon valami nincs rendben.
De minél jobban néztem, annál inkább rájöttem valami meglepőre:
Ez nem a furcsa tojás volt. Hanem a világosak.
Az egyetlen sárgája felfedezések örvényébe kavart, ami teljesen megváltoztatta a tojásról, a csirkékről és a mindennapi ételeimről alkotott képet.
